ÚJ SYMPOSION

Az Új Symposion egy irodalmi, művészeti folyóirat volt, amelyet 1965-ben, az Ifjúság című újvidéki lap Symposion című mellékletéből alapítottak jugoszláviai magyar irodalmárok. A folyóirat 1983-as betiltása után elég rendszertelenül jelent meg, majd a balkáni háborúk idején, 1992-ben végleg megszűnt.

A lap szerkesztői, munkatársai közé tartozott Tolnai Ottó, Domonkos István, Gion Nándor, Végel László, Danyi Magdolna, Thomka Beáta, Sziveri János, Fenyvesi Ottó, Balázs Attila, Szombathy Bálint, Radics Viktória, Fekete J. József és még sokan mások.

"A lap korai szakaszában sokkal markánsabban volt érzékelhető a jugoszláviai irodalom, kultúra hatása a fiatal vajdasági magyar írónemzedékre, mint a magyarországi irodalomé. Feltételezhető, hogy a lap a Vajdaságon kívüli sikertörténetéhez hozzájárult az, hogy akkoriban a magyar olvasónak senki más nem közvetíthette a Jugoszláviában kialakult eredeti hangvételű kulturális közeget, amely jóval szabadabb volt, mint a szovjet tömb országainak kultúrája (ne feledjük: olyan országról beszélünk, ahonnan szabadon lehetett utazni bárhova!). Fokozta a hatást, hogy az 1965-től önálló lapként megjelenő Új Symposion (közvetlen elődje a Képes Ifjúság című hetilap melléklete volt) az egyetlen avantgárdnak mondható periodika volt az akkori magyar lapkínálatban.

Az Új Symposion avantgárd attitűdje - Losoncz Alpár egykori symposionista, ma újvidéki tanár, filozófus szerint - nem elsősorban esztétikailag, hanem világértelmezési, világrombolási radikális öndefinícióként értendő. És lássuk be: a hatvanas évek közepén, Magyarországon (és persze Felvidéken, Erdélyben) ez az attitűd a soha nem remélt szabadságot jelképezhette még akkor is, ha olykor érkeztek hírek a lap vagy egyik legendás szerkesztője, Tolnai Ottó elleni támadásokról, 1983-ban a Sziveri-féle szerkesztőség menesztéséről, az utána létrejött Új Symposion elleni bojkottról és más olyan jelenségekről, amelyek minimum áthallásokat tettek lehetővé. (Például a lap ellen legtöbbet emlegetett támadás időpontja nagyjából egybeesik a Mozgó Világ ellen indított hadjárattal.) Mindez a szabadság látszata mellett valószínűsítette azt is, hogy "a Tito-féle szabadabb szocializmus" mégiscsak ugyanarról a tőről fakad, mint a szovjet blokkot sanyargató ideológiai hínárok sokasága." (Józsa Márta. litera.hu)

"Az Új Symposion a hatvanas-hetvenes években fogalommá vált az egész magyar nyelvterületen, egy olyan szellemi, irodalmi műhelyt és mozgalmat jelölt, amely a Vajdaságban nemcsak egy-két-három ma is alkotó nemzedék indulására hatott döntő erővel, hanem (részben ebből következően) az egész vajdasági (akkor inkább jugoszláviainak nevezett) magyar irodalom elmúlt évtizedekbeli arculatára is. Sőt, hatóköre még azon túl is terjedt: a hatvanas-hetvenes években a korabeli (egyetemes) magyar irodalomban uralkodó beszédmódokhoz, stílusirányokhoz képest radikálisan más, leginkább klasszikus avantgárd és neoavantgárd ihletésű, a szélsőséges kísérletezést is felvállaló törekvéseivel felhívta a figyelmet az irodalmi alkotásmódok pluralizmusára és - mivel legjelesebb szerzőinek alkotásaival érdemben tágította és gazdagította az egyetemes magyar irodalom szemhatárát - a magyar irodalom értékszerkezetének többpólusosságára is.

Az Új Symposion első nemzedéke (Bányai János, Bosnyák István, Domonkos István, Gerold László, Gion Nándor, Ladik Katalin, Tolnai Ottó, Utasi Csaba, Várady Tibor, Végel László és mások) a hatvanas évek elején Újvidéken élő, illetve oda, a (számukra) modern nagyvárosba többnyire vidékről (Szenttamásról, Zentáról, Szabadkáról) felkerült fiatal magyar értelmiségiekből szerveződött. A többségében az 1959-ben Sinkó Ervin által az Újvidéki Egyetemen megszervezett Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékre járó társaság gondolkodására nagy hatást gyakorolt az a többi szocialista országhoz képest mindenféle értelemben szabadabb, nyitottabb és gazdagabb, a délszláv és részben rajta keresztül a nyugat-európai kultúrák irányából is különböző impulzusokat kapó világ, amiben létezniük adatott. Ez a világ nemcsak sajátos felszabadultságélményt, de az idegen, megszálló hatalom érdekeitől mentes önigazgató szocialista gazdasági mechanizmus - akkor még érzékelhető - jóléti eredményei által is táplált magabiztosságot és elhivatottságérzést, küldetéstudatot is kölcsönzött nekik." (Elek Tibor. Kortárs, 2008, december)

A lap szerkesztői, munkatársai közé tartozott Tolnai Ottó, Domonkos István, Végel László, Danyi Magdolna, Thomka Beáta, Sziveri János, Fenyvesi Ottó, Balázs Attila, Csorba Béla, Losoncz Alpár, Radics Viktória, Fekete J. József és még sokan mások.

Állnak: Csorba Béla, Sziveri János, Losonc Alpár, Balázs Attila, Szűgyi Zoltán, Radics Viktória, Maurits Ferenc. Guggolnak: Mák Ferenc, P. Nagy István, Faragó Kornélia, Fenyvesi Ottó és Bicskei Zoltán. A fénykép 1983 májusában készült Újvidéken, az Ifjúsági Tribünön.